Erasmus+ Milánói faipari tanulmányi mobilitás 2022. október 23-tól 2022. november 13-ig (3 hét)

Az első hét

   2022. október 23-án 3:56-kor indultunk a Petőfi utcáról, ahol mindenki megjelent. Előzőleg már felkészültünk az útra, mindenki betartotta többé-kevésbé a csomagok előírt méreteit, ill. mindenki hozott magával munkaruhát. Az autóbuszon meglepődtünk, hogy milyen kicsi, azonban kiderült, hogy 28 fő szállítására alkalmas. A csomagok éppen befértek a járműbe, többszöri újragondolás után. Az információink szerint eredetileg csak mi és a 2 fő sofőr személyzet utazott volna velünk, azonban indulás előtt megtudtuk, hogy Kiskunlacházán még 5 fő felszáll és kiutazik velünk Olaszországba. Így az eredeti 900 km körüli táv végül mindennel együtt 1100 km lett. A tanulók alapvetően jól viselték, bár szilajságukból eredően türelmetlenek voltak esetenként. Az egyik ilyen eset volt, amikor közel 1 órát vártunk Kiskunlacházán, mert túl korán odaértünk. Azt gondolom, itt a busz menetrendje lehetett volna átgondoltabb, azonban ezután már nem történt érdemi módosulás az általunk ismert menetterven. 3 óránként álltunk meg, a tanulók többször aludtak. A hosszú út során kissé kényelmetlen volt a busz mérete, de a jármű állta a sarat, ami ránézésre igen meglepő volt. Érkezésünk Monzába körülbelül 20.00 órára valósult meg. Kicsit fáradtan, de reményekkel elfoglaltuk autentikus szállásunkat, ami egy régi olasz gazdaság főépülete lehetett eredetileg. Manapság egy mezőgazdasági főiskola épületeként és továbbképzések színhelyeként tölti be funkcióját. 
   A szállásunk tágas szobákban van. Fogadtak minket a helyiek, még az igazgató úrral is váltottunk pár szót. Volt lehetőség ágy szám módosításra is, mely alapján a tanulók elképzeléseit is tudtuk segíteni a szobakiosztásnál. Kaptunk kapu, ajtó és wifi kódot is, mivel az iskola zárt rendszerben működik. Megmutatták a konyhát, ill. a mosóhelyiséget is még érkezésünk estéjén. Kiderült, hogy ingyen moshatunk és még mosószert is kaptunk. Egy kérés volt csak, hogy 20°C fokon mossunk „eco” módban. 
   A konyhában már tele volt a hűtő ételekkel. Az asztalon, a hűtőn és a szekrényeken Erasmus+ táblák jelezték a mi részeinket. Az első vacsora számunkra ismert volt, azonban a személyes találkozást újnak éltük meg. Az itteniek az étkezéseket legtöbbször előre csomagolt ételekkel oldják meg. Néhány napig ezt a megközelítést még szoknunk kellett az étkezések folyamán. Azóta egyeztettünk a helyi szervezőkkel az étkezés ügyeiben. Azóta a vacsorák sokkal közelebb állnak hozzánk és frissek. Minden este pizza, falafel, gyros, vagy sült csirkeszárny érkezett, melyek közelebb állnak a mi táplálkozási szokásainkhoz.  
   Hétfőn délután két órakor megérkeztek az Evolvo s.r.l. munkatársai, hoztak egy mappát, melynek részleteit angol nyelven Alessia Lorenzinivel és fordítás segítségével is átbeszéltük. Megkaptuk a bérleteket, ill. leadtuk az előzőleg elkészített és kiutaztatott dokumentumokat is. A megbeszélés után elmentünk a munkahelyünkre, aminek megközelítése elsőre elég szörnyűnek ígérkezett. 10 perc gyaloglás után egy busszal mennünk kell 9 megállót, majd át kell szállnunk egy elővárosi vonatra, ami bevisz minket Milánó fő pályaudvarára, innen metróval kell mennünk 4 megállót, végezetül egy 15 perces sétával jutunk el a munkahelyre. Az eddigi tapasztalataink szerint ez 1,5-3 órát vesz igénybe egy útra nézve. Ebből adódóan a tanulók 6.00 órai felkelésüktől kiindulva a szállásra 19.00 óra körül érkeznek meg naponta. Így eddig nem sokat láttak még az itteni kultúrából és látványból. Ezen tapasztalatok alapján egész héten kísértük a tanulókat. Közben kialakult, hogy ki megy elöl és ki hátul, ill. mely pontokon várjuk össze egymást a városi utazások során.  
   A munkahelyen 10.00 órától 17.00 óráig dolgoznak 1 óra ebédszünettel keddtől péntekig. Feladataik nem csak faipari jellegűek, mivel egyszerűen fogalmazva szemetet hasznosítanak újra a flakonoktól a fán át egyéb újrafeldolgozható anyagokig. Emellett takarítanak és pakolnak a telephelyen megadott utasítások alapján. A telephely egy fiatalok által létrehozott recycling kisüzem, modern gépekkel, berendezésekkel, érdekességekkel. Az alapanyagok az ipar számára már nem hasznosítható maradékokból állnak össze. Kicsit rendszertelennek tűnhet, de sok érdekes eleme van a tanulók számára. Külön felhívtam a figyelmet a kompozit jellegű préselt alapanyagok előállításának kipróbálására, mivel Magyarországon csak felsőoktatásban tanulók találkoznak ilyen eljárásokkal. 
Pénteken, míg a tanulók dolgoztak, egyeztetésre hívott bennünket az Evolvo s.r.l. munkatársa, Andrea Maria Di Trapani, végül eljött Alessia Lorenzini is. A köztes egyeztetés jó hangulatban zajlott az eddigi tapasztalatokról, az ételekről, a szállásról és a munkahelyről. 
   Szombaton lazított a társaság. 8.30-kor keltünk, elkezdődtek az első ruhamosások, boltban voltunk, majd ebéd után terveink szerint ellátogattunk a monzai forma 1-es pályára, ami gyalog 15 percre volt a szállásunktól. Azt gondolom, óriási szerencsénk volt, hiszen éppen október 29-én és 30án volt családi hétvége, így ingyenesen bemehettünk a pálya területére, még a boxokba is. Láttunk többféle típusú autóversenyt és betekinthettünk a kulisszák mögé. Este pizza volt a vacsora, majd szabad program. 
   Vasárnap az Evolvo s.r.l. által szervezett kulturális programon vettünk részt. Ellátogattunk a Museo Nazionale della Scienza e della Tecnologia Leonardo da Vinci-be, ami konkrétan a milánói technológiai múzeum. Sok élménnyel gazdagodtunk a 2 órás bejárás során. Megismertük da Vinci munkásságát sok faipari ötlettel, ismerkedtünk a mezőgazdasággal, űriparral, vonatokkal, hajókkal, repülőkkel, rádiótechnikával, gépiparral és az élelmiszergyártással is többek között. A jegyet a szervező előre megvásárolta, nekünk 10.00 órára kellett megérkezni és bejelentkezni a múzeumba. Délután mindenki elment ajándékvásárlás és ebéd céljából körülnézni a városba. Olyan 16.15 körül érkeztünk haza. Mostunk, boltba mentünk, majd vacsora és pihenés. 
   A hét folyamán többször egyeztettünk a vacsorák folyamán, mivel az összeszokást mihamarabb el kellett érnünk. Megbeszéltük az ébresztőket, a munkába járást, a bolt és egyéb szükségletek megoldásait, az esti menetrendet, befejezésül pedig a maximum 23.00-ig történő fentlétet és mozgást. Kérésünk volt, hogy minden nap 23.00 órára csendesedjen el a társaság. Az első hét a csiszolódásról és a kovácsolódásról szólt. Megfigyelhető volt a több évnyi korkülönbség, ill. az, hogy mindenhol kicsit mások voltak az igények. Ki lassabb, ki gyorsabb. Néhány alkalommal be kellett avatkozni, melynek meg volt a hatása. Ez várható volt a tanulók habitusából, és élethelyzetük természetes különbségeiből adódóan. Minden reggel ébresztőt csináltunk, aki nehezebben ébredt, azt speciális feladatokkal bíztuk meg. Például a következő nap ő keltette a többieket. A konyha takarítását is beosztottuk. Minden nap másik szoba segített a rendrakásban. A fürdésre olyan szabályt fektettünk le, hogy minden szobából egyvalaki fürödjön le legalább, mire megyünk vacsorázni, így minimum 6 ember már így érkezett a vacsorához. 

 A második hét 

   A második hét hétfőjén voltunk a Dómnál. Szabad foglalkozás keretében felfedezhették a tanulók a környéket. A Dómba nem mentünk be, mivel egyrészt drága volt, másrészt annyian voltak, hogy előzetesen kellett volna regisztrálni. Többekkel mentünk mi oktatók egy könnyű csavargásra, mások elmentek megebédelni. Elkezdtük vásárolni az ajándékokat otthonra is, mivel a munka mellett az idő viszonylag ki volt számolva a szabadidős programoknak.
   November elsején a 10.00 órakor induló vonattal indultunk a Como-i tóhoz. Ködös, esős nap volt, de a felfedezés varázsa azért benne volt a fiúkba. Amit csak tudtunk megnéztünk és szerencsére volt lehetőségünk egy siklón felmenni egy kilátóhoz, ahonnan a bátrabbakkal felmentünk a tó melletti hegy legmagasabb pontjára. mire felértünk, a nap is kisütött, kicsit körbenéztünk, ittunk egy kávét egy közeli étteremben, megnéztük a hegy svájci oldalát, majd visszatértünk a tópartra. Itt megtekintettük Alessandro Volta emléképületét, besétáltunk a mólóra, közös képet készítettünk, majd irány a vonat és mentünk a szállásra. Nagyon szép nap volt a borongós idő ellenére is.
  November 2 voltaz első nap, mikor önállóan indultak dolgozni a tanulók. Az oktató ilyenkor azért kicsit szülőként is izgul, hogy minden rendben menjen, és az első hétnek meg legyen az eredménye. Minden jól ment, kalodákat építettek a fiúk fa és fémhulladékok számára ezen a napon.
   A következő napon egyel hamarabbi busszal el tudott menni a csapat. A napi munkafeladat bútorcsiszolás és glettelés volt. Az utazási rutin ismét jónak bizonyult.
  November 4.-én a munkafeladat a takarítás, pakolás, virág locsolás és szeméthordás volt. Néhányan elkezdtek panaszkodni kicsit a bánásmód miatt. Azt mondták, parancsolgatnak nekik. Ez később kiderült, igaz is volt a munkaszervezésre. Többször beszélgettünk a történtekről és így türelmesebbek lettek az „elszenvedők”.
   A november 5-e szabadnappal telt. Pihentek a legtöbben, ill. a boltba, vagy sétálni mentek csoportosan.
   A 14. napon újra elmentünk a Dómhoz. Többször is felhívtam a figyelmet, hogy amíg Olaszországban vagyunk, legyünk aktívak, hiszen egyszer véget ér az utazás és lehetőségeinkhez mérten használjunk ki addig minden eshetőséget Milánó és környékének megismerését illetően. Ezen a napon egy túravezető segítségével eljutottunk a Castello Sforzesco-ba, ahol vasárnap lévén mindent ingyen megnézhettünk. Nagyszerű élmény volt, bár volt akinek fontosabb volt a Five Guys-ban enni egy hamburgert, mert mellé korlátlan kólafogyasztás dukált.

A harmadik hét 

   A hét a munkás napokkal indult. A fiúk hétfőn kaposvári lányokkal találkoztak a munkahelyen, így onnantól közösen ment a munka. Be is voltak a fiúk „zsongva” a helyzettől. Az idősebbek már akár máshol is leszálltak Dergano-ban a metróról, hogy felfedezzék a környéket. Mint oktató, annyit javasoltam ehhez, hogy a pontos munkakezdést azért tartsák be. Korrektek voltak, így nem volt belőle gond. Sok csiszolási munkát végeztek, műanyag rudakat daraboltak, melyet azután préseltek. Egyszer-egyszer elfogyott a munka és csak várták a munkaidő végét a fiúk. 
  November 10-én volt az utolsó munkanap. Megtörténtek a dokumentumok aláírásai, majd a haza indulás következett. Este még néhányan boltba mentek, majd vacsora és szabad esti program.
  November 11-én 8.00 órakor ébresztő, majd reggeli után jött Alessia Lorenzini a dokumentumok rendezése ügyén, ill. véleményt kért a tanulóktól a 3 hetet illetően. Meg lett az europass bizonyítvány is, fényképet csináltunk és délutánra szabad foglalkozást iktattunk be.
  Az utolsó előtti napon még városnézésre mentünk. Megnéztük a milánói Monumentale-t, majd pedig elutaztunk a San Siro futballstadionhoz metróval, amit kívülről körbejártunk. Befejezésül még utoljára tiszteletünket tettük a Dómnál, beszereztük az utolsó szuveníreket és irány a szállás.
   A hazaindulás csúszott egy órát, mert egy másik csoport elszállásolásával volt valami probléma, végül 7.45 helyett 9.00 órakor elindultunk. 11.00 óra körül egy Autogrill-nél tankoltunk. A szlovén határon rutinellenőrzés, egy megálló és este felé Magyarországon voltunk ismét. Körülbelül 21.00-ra hazaértünk, elköszöntünk és véget ért a 3 hetes kirándulás.

 

Szolnok, 2023. 05. 15.                                               Mészáros István - kisérőtanár