Erasmus+  mobilitás 2023. február 12-tól 2023. március 5-ig

Első hét: 2023.02.13-19.

2023.02.12-én vasárnap este indultunk a budapesti Liszt Ferenc repülőtérről. Mindenkiről elmondhatom, hogy izgatottan várta az utazást, hiszen sokan még az országhatárt sem hagyták el, illetve, repülőgépen sem ültek. Nagy meglepetésünkre sokkal korábban érkeztünk meg a vártnál, a Bamos által kirendelt transfer várt minket a repülőtéren, aki elvitt minket a szállásra. A helyszínen már jelen volt egy magyar segítő, aki elmondta a fontosabb dolgokat a szállással és a szabályokkal kapcsolatban. Ezt követően a gyerekekkel egyeztetve elkészítettük a szoba, illetve a rend és tisztaság fenntartásához szükséges beosztást. Másnap, a reggeli után jött értünk Laura Pace a kinti közvetítő, aki elkísért minket arra a helyszínre, ahol a többi mentor már várt minket. Így további információkat tudhattunk meg a mobilitással és a várossal kapcsolatban egyaránt. Megmutatták a metróhálózatot, és elkísértek minket az munkahelyekhez.

   Itt érdekesen alakultak a dolgok, a gyerekeket több kisebb csoportra osztották a mentorok, majd elkísérték őket oda, ahol a szakmai munkát kellett teljesíteniük. Ketten, kísérőtanárként első nap egy idegen városban nehéz volt kiigazodni és több felé szakadni, miután vissza már nem kísérték őket. Három főnek már aznap délután 6-ig dolgozniuk kellett, mivel orientációs napot ígértek, így aznap csak reggeliztek, majd miután este 18:00-kor végeztek, tudtak enni. Az orientációs napnak kedden is volt egy folytatása, kolléganőmmel együtt kísértünk több csapatot is. A gyerekek megkapták a dokumentumokat, ismertették azok kitöltését, majd beszélgettek az elkövetkező három hetes munkáról/munkákról. Különböző feladatokat kaptak, melyet élvezték a gyerekek. Volt olyan, ami szakmába vágott, illetve néhányuk olyan lehetőséget is kapott a munka során, amit itthon egy kisvárosban nem tudnának gyakorolni. Az angol nyelv a többségnek nehezebben ment, de elmondhatom, hogy a harmadik hétre valamilyen szinten mindenki belerázódott. 

   Élmény- és eseménydúsnak mutatkoztak azok a projektek, amiket a tanulók kaptak, volt, akinek performance táncot kellett bemutatni, volt aki kirakatot tervezett vagy díszített. Grafikai feladatokat is kaptak, csak sajnos számítógép hiányában tableten kellett megoldaniuk a tervezési részeket. 

Az egyik legnehezebb feladat, a vegyes munkabeosztásokat voltak, hiszen szinte mindenki más-más időpontban jött és ment, amely során a munka délelőtt 8-tól délután 4-ig is kezdődhetett. Ezekről is készítettünk aztán egy beosztást, amit kitettünk a faliújságra, igyekeztünk mindenkihez alkalmazkodni, úgy, hogy még a vacsorára is odaérjünk. Volt egy diákunk, akinek még előtte külön kellett vásárolni a diabetikus étrendje miatt. Az étteremben, ahol a reggelit és a vacsorát ettük barátságosak voltak velünk az ott dolgozók.  Sajnos a reggeli felhozatal nem volt elég változatos, a vacsoránál viszont már szélesebb volt a választék.

   A város valóban nagyon szép, telis-tele van látnivalókkal, ám figyelmeztettek minket arra, hogy az értéktárgyainkra különösen figyeljünk, mert nagyon sok a lopás. Sajnos már az első orientációs napon el is lopták az egyik diákunk telefonját, egyik pillanatról a másikra. Ebből tanulva a hét további részében nagyon odafigyeltünk magunkra és egymásra is egyaránt, illetve akik kicsit veszélyesebb negyedekben dolgoztak egyedül, mindig megvárták azokat, aki hozzájuk a legközelebb dolgozott így együtt jöttek haza. 

   Mobilitásunk első hétvégéjén elmentünk a kerámia workshopra, ezt egyaránt élvezték a gyerekek és mi is. Nagyon sok szép, kreatívabbnál kreatívabb festések készültek.

   A második hetünket sajnos az orvosi rendelőben kezdtük. Öt diákot vitt el a kolléganő a lakhelyhez közeli ambulanciára kivizsgálásra, mivel nagyon lebetegedtek. A beteg diákoknak írtak fel különböző gyógyszereket, így ők azon a héten miután jobban lettek, csak aztán kezdték el készíteni a kiadott feladataikat. 

   Többen észrevették és jelezték is nekünk, hogy fejlődött az előző héthez képest az nyelvtudásuk, sokkal magabiztosabb lett az angol nyelvi kommunikációjuk, mint az első héten. A szabadprogramokon, miután mindenki kiismerte a tömegközlekedést, kisebb csoportokban fel tudták fedezni egy kicsit a várost. Megnézték a helyi nevezetességeket, utcákat fotóztak, művészeti galériákat és könyvtárakat látogattak, közben leginkább inspirációkat gyűjtöttek azokhoz a feladatokhoz, melyeket a mentoraikat adtak nekik. Az előző hét kuszasága után kicsit sikeresen lecsendesedtek a dolgok, így miután a többségük önállósodott, nekünk is könnyebb dolgunk lett. Meglepetésként ért mind a kettőnket, hogy a legfiatalabb diákjaink voltak a legaktívabbak, legtalpraesettebbek, motiváltabbak és a legönállóbbak.  Sokszor a végzősök vagy a 16 év felettiek ezzel szemben hajlamosak voltak eltévedni, illetve a feladatokban is sokkal többet kellett nekik segíteni, ami természetesen a mentorok feladatától is függött.

   Ezen héten is újabbnál újabb és színesebbnél színesebb feladatokat, munkákat kaptak diákjaink, ahol kifejezetten grafikai, illetve művészeti könyvesboltokat is kellett látogatni, inspirálódni, anyagot gyűjteni. Ennek köszönhetően több gyerek is nagyobb részt láthatott a város szépségéből, a spanyol életérzésből.

   Az egyik munkahelynél volt egy igencsak nehéz feladat, amihez a hét első felében csak tervezés történt majd a második felében a kivitelezési munkafolyamat. A gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy szemétből kellett olyan élethű és maradandó virágokat készíteniük, amiket látássérült fiataloknak adtak oda. Ez feladta a leckét a gyereknek, de hősies helyt álltak és a sokadik próbálkozásra sikerült elérniük a kívánt hatást. Egyöntetűen mondhatjuk, hogy ez volt a legnépszerűtlenebb feladat, ebben nekünk is sokat kellett segíteni a gyerekeknek. 

Ennek a hétnek a végén, vasárnap meglátogattuk a Güell Parkot, ahol a délutánunk nagy részét töltöttük el. Gyönyörű kilátás nyílt a városra, és bár februárban nem olyan színes a park, mint tavasszal és nyáron, de annyiban nagy szerencsénk volt, hogy nem nagy tömeg, így nyugodtan körbe tudtuk járni a parkot. Miután hazaértünk elkezdtünk készülődni a másnapra, leellenőriztük kinek milyen feladata van meg vagy épp hiányzik, illetve ellenőriztük a dokumentációt is. 

   A harmadik hét telt a leggyorsabban. Rengeteg volt a papírmunka, minden diák anyagát egyenként kellett ellenőrizni, illetve a mentorokkal folyamatosan kommunikálni, hogy minden dokumentáció hiánytalanul meglegyen. A gyerekek a feladataikat folyamatosan készítettek, majd pihenésképpen mindig elmentek sétálni a városba, felfedezni azokat a területeket, ahol még nem jártak. A híres-neves épületek, utcák meglátogatásán kívül, szinte mindenkinek sikerült valamilyen helyi nevezetes ételt megkóstolnia, illetve vennie egy-két apró szuvenírt. Elmondható, hogy ezen a héten már nem csak szóban, de írásban is könnyebben ment már az angol nyelv mindenkinek, aki pedig eddig németet tanult számukra is nagyon hasznos volt nem csak mint szakmailag, hanem az idegennyelv fejlődés szempontjából is egyaránt. Voltak meghökkentő pillanatok, hiszen helyi szokás náluk, hogy a tömegközlekedésben a buszt le kell inteni (nem áll meg, mint itthon), mint a taxit, így miután több buszt is sikerült „elengedni”, utána már rutinosabban használták az intést a diákjaink.

   Csütörtökön átnéztük a bamosi dolgozók segítségével a mentori dokumentációkat, melyeket igyekeztünk véglegesíteni másnapig. Pénteken miután sikeresen lezártunk minden dokumentációt, sétáltunk egy kicsit a városban átbeszéltük a gyerekekkel a tapasztalataikat. Voltak olyan diákjaink, akik vegyes érzelmekkel zárták a mobilitást és vannak, akik kifejezetten élvezték ezt az utat, még a velejáró munkát is. Egyelőre nem vetődött fel bennük a gondolat, hogy külföldön vállaljanak munkát, de szeretnének részt venni más rövidtávú mobilitásokon. 

Az utolsó hétvégén a szabadidőnket a Design Múzeumban töltöttük, itt egy nagyon színes anyagot láthattunk a spanyol design, formatervezés, reklámgrafika és más iparművészeti ágak képviseletében és persze művészettörténeti emlékeket is megtekinthettük. A grafikai részen rengeteg magyar művésszel és tipográfus neveivel, munkáival is találkozhattunk, melynek, mi művészek kifejezetten örültünk. A múzeum megtekintését követően sétáltuk még egy kis időt a városban, majd kora este elindultunk haza a gépünkkel.

Összességében elmondható, hogy nagyon hasznos volt az itt töltött idő, nemcsak a diákoknak, hanem nekünk tanároknak is. Szaktanárként nagyon keveset használunk más idegen nyelvet, legalábbis szóban, így ez rendkívül jó lehetőség volt pallérozni a mi nyelvtudásunkat is. A szakmailag is érdekes és kreatív feladatokból tudtunk mi is, inspirációkat gyűjteni és külön élveztük a múzeumlátogatásokat is. A tanulók koordinálása okozott a 3 hét alatt nagyobb nehézségeket, nehéz volt követni a beosztásokat és az elvárásokat a diákok felé, amely mentoronként eltért minket. A gyerekek igyekeztek megfelelni ezeknek kisebb-nagyobb sikerrel. A végén már mindenkinek honvágya volt így vegyes érzelmekkel, boldogan vagy szomorúan, de örültünk, hogy újra itthon folytathatjuk a munkát a megszokott rendszerben.