1. A rendezvény célja és szakmai jelentősége

A nemzetközi konferencia célja a szakképzési rendszerek közötti tapasztalatcsere elősegítése, jó gyakorlatok bemutatása, valamint közös válaszkeresés a globálisan jelentkező oktatási kihívásokra – mint például a tanulói motiváció csökkenése, a gyakorlati képzések erősítése, vagy a munkaerőpiaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodás.

A programok szakmailag megalapozottak és rendkívül tartalmasak voltak, a plenáris előadásoktól a műhelymunkákig minden része lehetőséget adott a mélyebb megismerésre és az aktív részvételre.

2. Tapasztalatok és összehasonlító szemlélet

Kiemelten hasznos volt megismerni és meghallgatni a különféle országok szakképzési rendszerének felépítését, működését és stratégiáit. A szakképzés sokszínűsége – akár Kínában, Németországban, vagy épp a Kaukázus térségében – jól rávilágított arra, hogy bár a kulturális és gazdasági háttér eltérő, a kihívások sok esetben hasonlók:

• a tanulók motiválatlansága több ágazatban is gondot jelent;
  
   
• csökkenő jelentkezőszám a szakképzésekre, különösen a gimnáziumi kínálathoz viszonyítva;
  
   
• pénzügyi korlátok mind intézményi, mind tanulói oldalról.
  
   

Az előadásomban lehetőséget kaptam arra, hogy bemutassam a magyar szakképzési rendszer két, sajátos kihívásokkal küzdő területét: az építőipari és a kreatív ágazatot. Mindkét területre jellemző a tanulók alacsony belépési száma és a nehezen fenntartható motiváció. A grúz résztvevők élénk érdeklődést mutattak különösen a hagyományos építőipari szakmák (pl. kőműves) iránt, mivel náluk ezekben a szakmákban jelentős szakemberhiány tapasztalható. Ez akadályt jelent számukra a gyakorlati oktatás megszervezésében, ugyanakkor lehetőséget is kínál a nemzetközi együttműködésre.

3. Jó gyakorlatok más országokból

A rendezvény során több példa is bemutatásra került olyan rendszerekről, amelyek hatékonyabban támogatják a gyakorlati képzést, mint hazánkban:

• A duális képzés modellje Németországban és Kínában sokkal fejlettebb: a tanulók nagyobb arányban vesznek részt külső gyakorlati helyszíneken, így valós munkakörnyezetben szereznek tapasztalatokat.
  
   
• A vállalati partnerek aktívan részt vesznek a képzés tartalmi fejlesztésében is, ezzel biztosítva a naprakész tudás átadását.
  
   
• Több országban is nagy hangsúlyt fektetnek a digitális tananyagok és az e-learning eszközök beépítésére a képzésbe – ez különösen fontos ott, ahol a földrajzi elhelyezkedés vagy a forráshiány miatt nehezebb a gyakorlati órák szervezése.
  
   

4. Együttműködési lehetőségek és jövőbeli tervek

A konferencia egyik legpozitívabb hozadéka a nyitottság és az együttműködésre való törekvés volt a grúz fél részéről. Több alkalommal is megfogalmazódott az igény arra, hogy magyar szakképzési szakemberek – különösen az építőipar és a kézműves szakmák területéről – vegyenek részt tanári mobilitási programokban, segítve a helyi oktatók szakmai felkészülését és módszertani fejlesztését.

Ez egy kölcsönösen előnyös lehetőség, amely hosszabb távon hozzájárulhat a két ország szakképzési kapcsolatainak elmélyítéséhez, valamint a pedagógusok szakmai fejlődéséhez is.

5. Összegzés

A tbiliszi nemzetközi szakképzési konferencia értékes tapasztalatokkal, új szemléletmódokkal és jövőbe mutató ötletekkel gazdagított. A párbeszédek és a bemutatott modellek segítenek abban, hogy saját szakképzési gyakorlatainkat továbbfejlesszük, jobban reagáljunk a tanulói és munkaerőpiaci igényekre, valamint aktívan bekapcsolódjunk a nemzetközi szakképzési együttműködésekbe.